Felvételi naptár

Jelentkezési határidő: február 29. (hétfő) éjfél

Írásbelik: március 1. és 2. (kedd és szerda)

Szóbelik: március 7. és 8. (hétfő és kedd)

Felvételi Tábor: március 12 és 13. (szombat és vasárnap)

Tízpercesek: március 16. (szerda)

A Bibó István Szakkollégium infóblogja

Kedves Érdeklődő/Felvételiző! Először is szeretettel köszöntelek a Bibó István Szakkollégium felvételi blogján! Ezen a blogon a szakkollégium felvételi eljárásával kapcsolatos legfontosabb információkat gyűjtöttük össze számodra. A fontosabb határidőkön és mintafeladatokon túl elérhető jópár kedvcsináló-informáló írás is, amelyek igyekeznek megmutatni, mit is jelent bibósnak lenni, illetve milyen belülről a felvételi eljárás:

Felvételi Szabályzat

Az eljárás menetéről

Bemutatkozik a Bibó

Gyakran Ismételt Kérdések

Hol is van a Bibó? Útvonalterv

Elérhetőség

Email: bibofb[kukac]gmail.com

Tel:  +36 (1) 209-0620, 209-5237

Linkblog

Amit K.-ról tudni érdemes

2009.08.20. 11:29 AMáDé

Amikor K. tojásos szendvicset majszolt a szakmai napok elnevezésű konferencia szünetében, még nem tudta, hogy két évvel később, mikor a szakdolgozatát írja, valóban eltöpreng azon, mit is jelent a szakmaiság. K. most még a boldog tudatlanság állapotában nyalta le a szája széléről a piros aranyat, és nekiállt a következő szendvicsnek, pedig nem is volt éhes. De jólesett.

K. jóllakott volt és bibós. Ez utóbbi identitásról ugyan végigvitáztak egy közgyűlést a bibósok, de csak addig jutottak, hogy a címer még mindig a harkály (és nem félünk a farkastól, teszi hozzá a szerző barátja, B.). K.-t efféle eszmék hidegen hagyták, később viszont, mikor a Bibó kertjében húsz embernek főzött négy kiló marhából pörköltet, arra a következtetésre jutott, tagadhatatlan, hogy úgy szivárog a bibós-lét az emberbe, mint csalánba a ménkű. Mint a fogfájás, valahogy úgy.

A másodikon egy évig csak az egyik zuhanyzó működött, de K. egyszer sem volt hajlandó lemászni az alagsorba, ahol nem kellett várakozni, oda csak bulizni járt, meg cigizni. A kacskaringós alagsori folyosóból nyílt a klub, abból meg a büfé, azonban, hogy ez hasonlatos a petevezetékhez és a petefészekhez, az K.-nak sohasem jutott az eszébe.

K. nem bírta a földszinten terjengő palacsintaszagot, ellenben az őszi bibós kirándulásokat szerette, bár a kertben olcsóbban is be lehetett volna rúgni, ha jól sikerül, az is eltart két napig. Balatonalmádiról például Cseh Tamás is énekelt, ezt K. határozottan tudta. A szagok közül a legelviselhetetlenebb Rózsika portásnéni tisztítószere volt, ami leginkább a csatornalefolyót idézte fel K.-ban, ha épp friss volt rajta a macskapisi.

Először K. Katalin igazgatási ügyintéző kiabálására ébredt, majd amikor ő Ausztráliába költözött, Totó nevetésére. Kék fürdőköpenyében a kapu előtt gyújtott rá reggelenként az elsőre, ilyenkor erősnek érezte magát, de legalább vízilabdázónak. Sokat állt a kapualjban, egy ideig biztonsági őrnek is hitték a kollégisták. Cigizni a kiskönyvtárban volt a legjobb, mert ott tilos volt, illetve L. szobájában, aki szerette Marlene Dietricht. K. aztán leszokott.

A kollégisták szokásai kezdetben idegenszerűnek tűntek K.-nak, nem értette, miért kell hajnali háromig szabályzatot módosítani, amikor úgyse tartják be egyik verziót se, vagy miért kell három napos Bibó Napokat szervezni, amikor fényképek tanúsítják, hogy Z. szervező végigaludta. Azt meg pláne nem, miért kell a száguldás, porsche, szerelemszáguldást egy buliban háromszor lejátszani, sőt, sokáig az uniszex, kulcsra zárható toalett is zavarta. K. időnként feszengett.

K. megértette, hogy vizsgaidőszakban képes az ember sárga törülközővel a fején rappelni, és azt is, hogy a szakmaiság csak ez után következik. Szeretett a többiekkel az elsőn, a gépteremben azon káromkodni, hogy lassú a net. Imádott csokit venni Irénke nénitől. Elfogadta, hogy hetente kétszer kurzusra jár, majd ötödévesen nyári gyakorlaton felfogta, hogy okosabb is lett tőle. Ez már valami szakmaiféleség, gondolta, de ebben azért tévedett.

A csocsózáshoz ugyan kevés volt, de kipróbálta a súlyzózást a kondiban. Azóta K. teniszezik, a beac gyalog tíz perc. Könyvet a feneketlen tó partján, kolbászt Ica mama sütödéjénél vett magához. A sört rekeszben és csoportosan vették. K. vasárnap esténként vagy lement az elsőre a filmklubba ( = könyvtárfal + projektor), vagy nem.

K. a bejárati lépcső melletti asztalnál szokott a többiekkel hangoskodni, a szakmaiságot ugyan definiálni nem tudja, de pénzért műveli, K. a folyosón időnként rávágja az emberekre az ajtót és választmányi ülésre jár, K. kommunikációs stábtag és más szakkollégiumok arcaival iszik, levezényelt egy felvételi eljárást, és eszébe jutott, hogy a fehér macskát Savigny-nek nevezték el. K. elvesztette a villáját a másodikon, és megtalálta a földszinten, megtalálta és elvesztette a nagy szerelmet, elvesztette és megtalálta az ártatlanságát.

K. demokrata, aki nem fél, hisz a közösség erejében, már majdnem olvasott Bibót, lelkes fórumozó a koli fórumán, K. kezd kiöregedni. K. mindennap kap legalább tíz levelet a levlistáról, megint dörömbölnek az ajtaján. És K. most boldog.

 

Virág Tamás